“2006 decemberében észrevettem, hogy a bal mellemen valami rendellenesség van, – homorú lett – mivel közeledtek a karácsonyi ünnepek gondoltam, hogy majd az ünnepek után elmegyek az orvoshoz. 2007 januárjában elmentem a háziorvoshoz, ő elküldött a szakrendelőkbe (röntgen, labor, mammográfia stb.). A leletekkel visszamentem a háziorvoshoz , aki rögtön intézkedett. Beutalt az azóta megszűnt Szabolcs utcai kórházba, ahol jan.31-én megműtöttek és a bal mellemet eltávolították. Február 12-én elbocsájtottak, és márciusra visszarendeltek kemoterápiára. El is mentem, de amikor megláttam az ott várakozókat, megijedtem a rám váró jövőtől és hazamentem legyen, aminek lenni kell elhatározással. Én még idáig nem láttam ennyi elesett, halálsápadt és mégis bizakodó embert.

​

Megéltem közel 68 évet, és nem sűrűn jártam orvoshoz és nem ilyen véget képzeltem el magamnak. Volt pár ismerősöm, akik jártak besugárzásra és kemoterápiára, mindig rosszul voltak és a végén úgyis a temetőben kötöttek ki, sok szenvedés után. Elmentem az onkológiai rendelésre, az orvos rábeszélt, hogy a kerülthez tartozó Bajcsy Kórházba vegyem igénybe a kemoterápiát. Odamentem, de félúton visszafordultam, mert eszembe jutottak a Szabolcs utcai várakozók. Az onkológus ezután, felírt tablettás gyógyszereket, amelyek elmondása szerint valamelyest helyettesíthetik a kemoterápiás kezelést. Szedtem is rendesen az előírás szerint vagy másfél évig, de közben elkezdett erősen hullani a hajam. Fél évenként el kellett menni az Uzsoki úti kórházba izotópos vizsgálatra. Az első két vizsgálaton nagyjából rendben voltam, nem romlott az állapotom. Félve a teljes hajkihullástól, hanyagoltam az orvosság szedését, amit ma már bánok, mert az után is hullott, hogy nem szedtem a tablettákat. A harmadik izotópos vizsgálat eredménye lesújtó lett, és már nem is éreztem magam jól. Egyre erősödő hát-derék és térd környéki fájdalmaim lettek. Felírtak fájdalomcsillapítókat, amik használtak is, meg nem is, mert éjszakánként nem tudtam aludni a fájdalomtól- csak nyögtem, meg megint beszedtem és kába is voltam. Egyszóval szörnyű volt. Már felkelni sem bírtam. Felfekvésem is volt.

​

Ekkor hallottam a cérnabeültetés módszerről, úgy gondoltam ennél rosszabb már semmi sem lehet, mint ami most van, hát megpróbáltam. Az első kezelésnél úgy kellett felsegíteni a kezelőasztalra és számomra hitetlen eredménnyel járt. Nem kellett fájdalomcsillapítókat szednem, jól aludtam és a közérzetem is javult. Már nem használok járókeretet, segítség nélkül felmegyek a kezelőasztalra és napközben nem fekszem. Számomra ez csoda!

Minőségi életet tudok élni, jól alszom, jó az étvágyam és már a kertbe is kijárok keret nélkül, kiülök a fa alá napozni. Fájdalomcsillapító tablettákat nem szedek, csak azt a hydan bogyókat és az articsóka teát iszom, amit Le doktornő ajánlott. Egyedül azt a csonterősítőt szedem, amit az onkológus felírt.

​

Hálám és köszönetem Le doktornőnek és csapatának.”

- E. Zoltánné (Budapest)

 

“2007 januárjában, diagnosztizáltak csecsemőmirigy rosszindulatú daganattal ez egy meglehetősen ritka daganatos betegség, egyébként a többi eredmény negatív volt. Március. 23-án megoperáltak a Tüdő Kórházban, majd kemoterápia után. Sugárkezelés az országos onkológiai központban.

​

A kezelések hatására a fizikai és kedélyállapotom romlott, de tudtam is hittem, akartam, hogy fel kell épülni a műtét után. (Nem meggyógyulni) és teljes értékű emberré kell válnom. A táppénz státuszom 2008 márciusában megszűnt, és rokkant nyugdíj lettem. 2008 januárjában kezdődött a kezelésem a doktornőnél, az első időszak meglehetősen fájdalmas volt, de a kedély és fizikai állapotom egyre jobb lett. Tudtam és hittem, hogy ez csak egy rossz álom volt. Nagyon pozitívan álltam a változásokhoz, és ebben a doktornő és kollégái sokban segítettek.

​

Aki most rám néz, és régóta nem látott, azt mondja, hogy nem lehetséges, hogy beteg voltam. Nagyon köszönöm a doktornőnek a cérna-beültetés gyógyító hatását.”

- M. István

​

​